Wing's Wildlife park - Tasmania

https://youtu.be/kLHUl7qRd2o

Under down under

https://youtu.be/MofQtJG23F0

Ozzie dolgok így a 3 hónap végefelé

Ami tetszik itt:

• Kávé.  Nincs hozzáfűznivalóm.
• Nagyon türelmesek a közlekedésben a városban. Zöld lámpa, piros lámpa betartva.
• Mosolygósak, lazák, aussie-k
• nincs szemét az utcákon a belvárosban. Folyamatosan takarítanak. Volt, hogy egy múzeum halljában valaki otthagyott egy baseball sapkát. Üldögéltem ott vagy fél órát , és gondoltam, ha nem jön érte senki,  elviszem a szegények karácsonyára. Sőt,  leadom a talált  tárgyak dobozába.  De egyszercsak ott termett egy takarító és kíméletlenül besöpörte a sapeszt a kukájába.  Szóval senkié se lett a végére …
• az Imax mozi legfelső sora VIP, ahol dönthetőek a székek. Olyan jóbarátokosan.
• A mozikban lehet alkoholt is kapni. ( Viszont nem minden mozi helyfoglalós! Érdekes)
• Vannak helyi ruhamárkák, amik otthon, azaz Európában sincsenek.  És az emberek szeretnek csinosan, ízlésesen  öltözködni.  Ez jó.
• Nincs borravaló sehol!  Itt-ott látni ugyan kirakott csészét, főleg kávézókban, de alapvetően nem része a kultúrának. Sőt az egyik túrán egy turista a sofőrnek adott 20 dollárt a túra végén, és ő tökre kellemetlenül érezte magát.  Én is inkább megfizetem az árban az extra szolgáltatást, nem igazán szeretem a borravalót.  Szóval itt három hónapig végre harmóniában éltem önmagammal. Kifizettem a vacsorámat, és nem volt miatta lelkifurdalàsom!
• Minden étteremben, fesztiválon, kifőzdében alanyi jogon jár a csapvíz.
• Volt olyan fesztivál, ahol a csapvíz mellé kiraktak egy literes 50 faktoros naptejet is.
• Melbourne-ben a belváros központi részén, egy kb 2.5*4km –es területen ingyenesen villamosozhatsz.  Sydneyben van egy napi limit az OPAL kártyán, ha leutaztál aznap már (asszem) 15 dollárt, többet nem húznak le róla .  A hétvégén a limit alacsonyabb.  Sőt, Vasárnap a kompjegyet csak egyszer húzzák le (2.8 dollár), onnantól kezdve ingyenes.  (Meg is volt a vasarnapi kúlturprogramom : )  )
• TimTam.  Követelem, hogy importálja Magyarország. Itt nemzeti kincs. Mint nálunk a túró rudi. Lehet, hogy veszek egy bőröndöt, hogy csak és kizárólag TimTamet vihessek benne haza. Nem viccelek.
• Összevont tömegközlekedés.  Melbourne-ben a Myki card, Sydneyben az Opal card mindenre jó: Busz, villamos, vonat, komp.  És lemehetsz mínuszba is.
• Soha elegánsabban, megértőbben, emberibben és jogosabban nem büntettek meg, mint Melbourne-ben.  A felszálláskor a kártyám csippant ugyan, de az üzenetet nem olvastam el a masinán.  (Sikertelen csippantás). És épp jött az ellenőr, lehúzta a kártyámat a kütyüjén. És a leolvasón látta, hogy nem húztam le azt a villamosra felszálláskor.  ( szerintem amúgy se lett volna rajta elég pénz). Kedvesen vázolta a helyzetet és a lehetőségeimet.  Helyben kifizethettem a bírságot bankkártyával (!). Vagy fellebbezhettem volna, és ha nincs igazam, akkor háromszor annyit kellett volna fizetnem.  Nem értem rá ilyenekre, jogos volt a büntetés is , így kifizettem a 70 dollárt, és mindenki mosolyogva távozott.  Az ellenőr megadta az elérhetőségét, ha később kérdésem lenne.
• Egyenruha van az iskolákban. Mindenhol.  Mennyivel egyszerűbb, mint kitalálni, hogy mi éppen a divat, és  tízezreket költeni rá.  Bevezetném.  Nem iskolaköpeny, hanem olyan Gilmore Girls-os ruhák .
• A gyönyörű, érintetlen tengerpartok.  Nemzeti parkok mindenhol.
• Végtelenül  türelmesek.  Olyan hosszú sorok alakulnak ki egy karácsonyi kirakat, vagy egy mézeskalács üzem, vagy akár a Mikulás előtt, hogy egy tisztességes európai kisgyerek minimum első blikkre elsírná magát. ( az olaszokrol nem is beszélve).  Itt szó nélkül beállnak a sorba. Sokáig csak kívülről szemléltem, és örültem, hogy nekem nem kell sorba állni semmiért. A villamoson is megvárják, míg mindenki leszállt, csak aztán szállnak fel. Egy villamossofőrt se hallottam még beszólni az utolsó utasnak, aki miatt lecsúszott a járat a zöldhullámról.
  De csak utolért a végzetem.  A Hillsong Church karácsonyi show-jára a Regents színházban került sor. Alig vártam, vettem is jegyet rögtön.  Aznap este 20 perccel a kezdés előtt megérkeztem a bejárathoz. Kedvesen elirányítottak balra, hogy álljak be a sor végére. Persze, no problem… mentem… mentem… mentem, kanyarodtam… mentem.  Mentem… es megalltam. A google maps szerint 230 m-re a színház bejáratától.  És nem én voltam az utolsó!  Elkönyeltem, hogy én biza nem fogok bejutni, noha van jegyem… De persze kishitű voltam… simán bejutottam, és még jó helyre is sikerült ülnöm az erkélyen.. ( Ja, a szinhaz hatalmas hatalmas…)
• Mindent rövidítenek:  AO - Australian Open, MCG - Melbourne Cricette Ground, Cabsav - Cabernet Savignon, SavBlanc-  Savignon Blanc, McDonalds - Maccas, sorolhatnám. Nagyon vicces.

Ami fura és semleges:

• Hasonlóan sportőrültek , mint mi.  Csak itt a foci, az AFL és a krikett a nagy truváj. Karácsony napján konkrétan 80000 embert varnak az MCG-be az ausztrál-pakisztáni krikettmeccsre.  Ha jól értettem, ekkor zajlik egy Sydney-Hobart vitorlásverseny is.
• November elsején nem a Mindenszentek, hanem Melbourne Cup lovas derbi miatt van munkaszüneti nap. 
• Rengeteg a motoros.  Hisz nagyon sok az út  😁 Főleg a városokon kívül. Csapatják is rendesen.
• Nemzeti vagy munkaszüneti napon plusz 10-15%-t számolnak fel az éttermekben. (tök jogos szerintem)
• Ausztrália  az egyetlen ország , ami megeszi a címerállatait, a kengurut és az emut 😊
• Vegemite.  Olyasmi, mint náluk a piros arany, csak ez zöld 😊

Ami nem tetszik:

• Nincs vécékefe a vécében
• Telitalpú női cipők. Otromba. Ezek a csinos ruhájukhoz kifejezetten rondán  állnak.
• Ahogy látom, itt a családi kötelékek kevésbé erősek, azaz inkább másképp.  Itt nem feltétlen tölti mindenki a családjával a karácsonyt,  elmennek bulizni, nyaralni, sportrendezvényre, ilyesmi.   ( de ez inkább talán angolszász dolog, mert az itt élő angolok is hasonló sztorikat mesélnek)
• és nagyjából itt vége is a listának

 Ami hiányzik:

• Sós péksüti reggelire. A pogácsa vagy bármi ilyesmi ismeretlen fogalom.
• Egy jó leves
• ennyi. 

 

 

Bike and ocean and botanic garden

Christmas in Melbourne

"Come To Australia"

Egy decemberi szombat Melbourne-ben

Napom

Muszáj leírni ma is mik történtek, pedig szinte ki se mozdultam a CBD-ből.

Reggel futás. Irány a Tan. Azaz a 3.86 km-es kör a botanikus kert körül. Én már a Fed Square-en el szoktam kezdeni,  és egy tisztességes kör így kb 7-km-t tesz ki.

A Yarra felett átívelő Princess hídon hatalmas piros kockás Merry Christmas felirat.  Az evezőházak előtt mintha kisebb lenne az élet, beindult a vakációszezon. Vadkacsa és fekete hattyúcsaládok pihennek a part és a bicikliút közti fövenyen, a kocogók egyáltalán nem zavarják őket. A Tan 1. km-e ( azaz nekem úgy kb 2,5) körül hegymenet, itt mindig sétálnom kell.  Meg akartam újra keresni azt az eldugott kis vízeséses sarkot, de nem találtam.  Csak egy lesántult kis papagájt, de hát mit csináljak vele….  Ha megálltam, máris jöttek a legyek.. muszáj futni.  Így ma 6.28 km lett. Gyors zuhany, majd reggeli a szomszéd kávézóban.

Ma visszanézek a Victoria Market-re,  kell még ezt azt vennem szuvenírnek. Személyeset szeretnék, már majdnem elkámpicsorodok, de aztán beleszaladtam A BOLT-ba, és sikerült a mission.

Noha Fitzroy Garden az irodától egy köpésre van, még sosem voltam ott, mert a másik irányban van….  De ma. Sikerült rossz villamosra szállnom, ami kiment az ingyenes zónából, az én kártyámon meg mínusz 20 cent volt.  Szóval beparáztam, hogy megint megbüntetnek, de szerencsém volt, nem volt ellenőr, én meg visszasétáltam azt az egy megállót az MCG ( Melbourne Cricket Ground) és a az AO ( az Australian Open) között.

A park gyönyörű!  Egy krikettlabda épp felém repült,  nem sikerült ugyan elkapnom, de legalább elmondhatom, hogy kriketteztem. Egy aprócska házikó indokolatlanul sok virágot rejtett.  Hatalmas fasorok, gyönyörű fű, piknikező családok, barátok, fotózkodó ifjú párok. Virágzó lila jakaranda fák. (Sydneyben ez már lezajlott amikor ott voltam, ennyivel hűvösebb van itt…) Emitt egy kis ház, ahol James Cook lakott. Cuki, meseház.

Vissza a 35-ös villamoshoz, ami egy kört tesz meg az ingyenes zóna körül. Leszállok a Victoria State Library-nál, benézek, mert ez még kimaradt. Szép.  Kéne egy kávé,  volt itt valahol egy Starbucks.  Most egy karamellás jól esne.  Áá, itt egy spanyol Churros-os, legyen az. Friss Churros és eszpresszó.  A fánk jobb, mint a fancy Movida-ban a múlt héten…. Erőre kaptam.

Közel van a Chinatown, végre beleszaladtam megint abba a plázaszerűségbe, amibe a free walking tour-on is. Sok pici kávézó,  Ripcurl és Billabong bolt. Fürdőruhát is kéne venni, de azért nem ennyiért…

Kinézek a Fed Square-re, mi van ott: Nepáli napok. SOK nepáli…nepáli streetfood, de még nem vagyok éhes. Kicsi szusszanás a folyó túloldalán az Art Center előtt. Fél hat. Moziba kéne menni, de a Zsivány egyesen kívül semmi értelmeset nem vetítenek a Melbourne Central plázában.   Akkor megnézem otthon végre a Liza, a rókatündért.  Úgyis van még egy söröm a Forrest-i sörfőzdéből csütörtökről.

Este 9-re meg még kiszaladok megnézni a Lángjátékot, amibe még az első héten szaladtam bele az Oktoberfest-ról hazafelé jövet.

Nem panaszkodhatok a napomra eddig se, de az  elmúlt 1 órában a következők történtek:  láttam a lángjátékot.  A kaszinóban beleszaladtam egy karácsonyi látványjátékba.  ( 3-4 méteres karácsonyfadíszek Mikulást, Hóembert, Kórust, Jászolt rejtettek, karácsonyi zenére kinyíltak. szép na ). Átsétálok a hídon, további 2-3 utcazenész mellett, semmi pénzt nem hoztam magammal... pfff .
A Federation Square-n  nepál rockoncertren voltam. (Igen. nepáli. Rock)  (útközben egy szezám utcás jelmezes utcai zenész skót dudán karácsonyi zenét játszott, azért ezt külön megjegyzem). a Városházán megálltam és belenéztem az épületre vetített  karácsonyi showba. Olyasmi, mint ami otthon a Bazilikára vagy a Zserbó házra is van.  Itt is kábé ezren álltak, miközben mosolygós rendőrök és önkéntesek vigyáztak a rendre és hogy azért haladni is lehessen. ( és a vasútállomásra egy öltönyös srác rohant, a két bőröndjét egy gördeszkára erősítette, másik kezében kávé)  Hazafelé kanyarodva a bevásárlóutcán az emberek még mindig sorban álltak, hogy a mozgó kirakatokat nézegessék, velük szemben pedig szexi rövidnadrágos tűzoltók álltak rendelkezésre, és be lehetett ülni a tűzoltóautókba.  Hát beültem.   A liftben hangosan röhögtem már, hogy túl sok az élmény. A mindig mosolygós meleg recepciósnak csak a nepáli rockot tudtam elmesélni, de ennyit mondott: Igen, ez Melbourne :)

És mindezek ellenére nincs igazi karácsonyi hangulatom!!  :D  Nem bánom mondjuk, mert attól lehet, hogy honvágyam is lenne.

De a karácsonyi hangulathoz nekem a következő kell:

1.       Hideg

2.       Korai sötétedés

3.       Hideg

4.       Ádventi koszorú vagy gyertyák

5.       Forralt bor

A strandpapucsos ausztrálok zavarják az erőt :) 

Bármennyire is próbálkozik a Jóisten, egyelőre még nincs meg a hangulat.  Holnap este mondjuk megyek a Hillsong Christmas Carol-jára, meglássuk... 

Pingvins @ the sea life museum

Wilson promontory nemzeti park

South Yarra Saturday

Uluru sunset sunrise

My Uluru

Outback: Kata Tjuta

Outback: Alice Springs and Kings canyon

Phillip Island and Mornington peninsula

Drón és földrengés

Ez nem egy haiku

ez egy új-zélandi portálról van
Videó

Mornington félsziget

Sűrű a program, vasárnap 5 óra alvás után reggel máris a buszon tálaltam magam útban a Mornington félszigetre.

Hiába írták ki két kávézó ajtajára is, hogy fél 8kor nyitnak, ez valahogy vasárnapra nem érvényes..

Szóval ott álltam, én és Kóma, és kávét vadásztunk. Nem volt egyszerű, de csak meglett,  a busz viszont majdnem továbbment nélkülem.  De mégse.

Az antrée-m a kávéval megadta a nap alaphangulatát, de tényleg jópofa kis csapat gyűlt össze erre a napra.

Amikor a túrára befizettem elolvastam ugyan a programot, de szerintem igazából nem fogtam fel teljesen, mi fog itt történni.  Félsziget, táj, borkóstolás, háztól házig fuvar, kajával mindennek 139 dolcsi. Jó lesz.

Voltam már jó pár ilyen túrán, sőt, ennél a cégnél ez volt a 3. kirándulásom, de amit itt kaptunk a pénzünkért, arra egyszerűen nem lehet negatívumot találni.

Másfél óra autózás után a félsziget egyik nyaralóvárosában találtuk magunkat, a fövenyen az ikonikus bath – box-okkal.  Korábban a gazdag hölgyek itt öltözhettek át.  Ma is gazdagéké ez a kiváltság, egy –egy ilyen faházért akár 200ezer dollárt is elkérnek.  Igen. 20 millió forintot…

Fotó kész, felkaptattunk a hegyre a félsziget belsejébe.  Állomások érkezési sorrendben:

1.     Kecskefarm, kecskesajt kóstolás.  Isteni

2.     Borkóstolás, a habzóbort nagyon tudják.

3.     Cider kóstolás. Alma. Jonatán, Golden, 125 éves családi üzem.  És olyan szárított gyümölcsöket is kóstoltunk, hogy a szárított epret konkrétan véletlenül letüdőztem.  Mj.  A szárított almát mi is szeletelhetnénk kb. 2-3 mm vastagra, sokkal jobban kijön az íze

Hol is tartottunk?

4.       Flinder település, csoki kóstolás.   Hjaaaj, ez a 3. csokiüzem, amit itt megnéztem, de ez Végre igazán üzem. Nagyon finom volt a csoki!

5.       Ugyanitt Gourmet ebéd.  általában az ilyen kisbuszos kirándulásokon gourmet ebéd okán kapsz egy szendvicset… de itt?  6 féle pite vagy ciabatta közül választhattál, és féle desszertből.

Epertelep\ eperkóstolás Szedd/magad akció lett volna a következő stop, de annyira sokan voltak az üzemnél, hogy a Guide-unk javasolta, hogy jöjjünk vissza később.

6.       Elvitt inkább egy pubba, ahova a fennsíkon végighúzódó golfpályán keresztül vezetett az út ( alattunk szörfösök, mellettünk siklóernyő starthely), gyönyörű szélfútta fák mellett.

Angol pub, élő zenével, rengeteg emberrel.  Telt ház kinn benn, sebaj, a családok leülnek a kertbe a fűre. Gyerekek mindenhol rohangálnak,  2-3 hetes csecsemők a kézben. A pultnál lehet rendelni,  ha nincs asztalod, nincs asztalszámod se, azaz de van: On The Grass. OTG. és oda kihozzák. Ez az easy going életmód amit nagyon el kéne otthon is sajátítanunk!  Életöröm, nyugalom, no stress, de nézd a dolgok jó oldalát

7.       Kávé után vissza a szamóca telepre. Itt szamócalikőr kóstoló,  az epret a bolt előtt kirakott ládából lehet kóstolni, szégyentelenül.  Egy láda 24 dollár, de az eprek akkorák, mint egy kisgyerek ökle. Az eper finom, de a málna nyomába se ér az otthoninak.  ( nem lehet minden tókeletes :)  ) Nem követtem el a hibát még egyszer,  itt már vettem magamnak a korábban említett szárított epret..

És még mindig nincs vége

8.       Green Olive: Olajfa és borászati üzem.  Újabb borkóstoló.  De azért adnak egy kis olivabogyó krémet, humuszt és sajtot is, nehogy már ne....   Én már majdnem lefordultam a székről…

A farm 10 éve nyitott, szinte önfenntartó,  kis halastó, birkák, kacsák, kutya, szőlő, olajfák, amit akarsz.

Indulunk haza. 

9.       Meg egy kötelező fotó egy kilátó pontról, belátni az egész Port Phillip öblöt, aminek a másik csücskében ott van valahol Melbourne.  Ja igen, néhány felhőkarcoló enyhén feldereng a kánikula miatt remegő levegőben.  ( ahogy most írom ezt, az irodából, visszanézek, vica versa  látszik innen is a Big Hill)

10.   Tényleg Indulás haza

1 óra múlva valami miatt meg kell állni egy benzinkúton, a kisbuszban valami karbonos visszaforgató cucc nem működik megfelelően, és az újraindítás sem segít.

A guide-n semmi idegesség nem látszik (pedig nagyon fáradt lehet, szombaton is dolgozott),  szépen nyugodtan sajnálkozva közli, hogy vagy elvisz minket a tengerparti falu vasútállomására, és vonattal hazamegyünk, vagy várunk másfél órát, amíg vagy megszerelik a buszt, vagy hoznak egy újat.

Mielőtt kiszállnánk az állomáson, közfelkiáltásra megszavazunk még próbát a rendszer újraindítására. (Gyors Ima),  és mit ad a Jóisten, sikerült!

Helyrejött a dolog :)

A programnak viszont le kell futni,  20 percnyi kényszerpihenő a tengerparton.  Lábáztatás, strandolók nézegetése, pihenés.

 Innen már tényleg haza. ( vagy ezt írtam már?)

6 óra helyett este 8-ra, a ház elé, de asszem megérte :

Nem csak a programok miatt, hanem a megismert emberek miatt is. Egy kedves 5 gyerekes idősödő házaspár Perthből, egy másik pár Új-Zélandról,  az eddig látott leglazább kínai –Sydney öregúr a maga türelmes feleségével, és a kínai zen mesternek kinéző barátjával, stb és a nagyon vicces Guide-dal.

Asszem ez  cég megérdemli a review-t  a Tripadvisoron.

Phillip Island

Reggel még elmentem futni, mert éreztem, hogy nagyon jól esne.

A Dockland negyedbe fordultam, a Yarra partjára, csak most a másik irányba. A szállodasor és a korzó után a bajor sörház után végig lehetett kocogni a folyó partján, egészen az új luxus lakások, jacht kikötők mellett.

Végülis csak 46 perc volt, de jól esett.

Gyors reggeli, és már jött is a kisbusz a napi kirándulásra.

Könnyed délutáni program, naplemente után pingvinvonulással.

Azért itt is kellett vagy 2 órát menni az autópályán, míg megérkeztünk.

A fő attrakció előtt nagyon szép tengerpartokra néztünk ki, szörf paradicsomokba.

Láttam is néhány szörföst, már nézni is élmény volt őket.  

Igaz, nem éreztem a késztetést, hogy levegyem a cipőmet és a lábamat nyaldossa a víz.  Jó volt csak egyszerűen sétálni a parton, nézni a hullámokat a partra vetett fekete kavicsokat az aranysárga homokon.

Bementünk egy kenguru simogatóba is.  Egy család pár éve megmentett pár kengurut, koalát.  Ezek az állatok könnyen megszelídíthetők, így ha már megszokták a jót, nem nagyon lehetett visszaengedni őket a szabadba.  Viszont az emberek elkezdtek jönni és nézegetni őket.  Szóval kinőtte magát a dolog, és most már igazi turistacélpont.

Kengurut, emut lehet etetni, koalával fotózkodni, de van wombat, Tasmán ördög,  Kakadu, kígyó, és az emberek között páváskodó páva is.   A koalafotózást én csak azért hagytam ki, mert az hogy egy épp alvó/evő állattal 4000 Ftert fotózkodjak egy festett háttér előtt, azért az nem az igazi.

De a selfie a kenguruval és az emuval már elment J

Amúgy annyira emberi arcokat tudnak vágni ezek az állatok, annyira felnevettem néha, hogy már megnéztek az emberek.

Szóval Phillip Island, majd az lesz az igazi látványosság.  Elkanyarodtunk a Moto GP helyszínére is, de a nemzeti parkban kötöttünk ki a végén. 

Pár éve a kormány konkrétan kivásárolt 700 házat, lebontotta, ez rekultiválta a vidéket, hogy a természet visszakapja azt.  Újra a pingvineke, wallaby-ké és a helyi vadludaké.

A fauna kb annyira gyönyörű volt, mint a Jóreménység fokánál. A sziklaszirteket épp valami apró sárga / lila virág lepte el, a harsogó zöld pozsgás levelek között.  Háttérben a hatalmas hullámok nyaldossák a partokat.  Festői.

Az egyik selfiem konkrétan olyan, mintha egy nyolcvanas évek béli poszter elé álltam volna be otthon egy panelház nappalijában J  Pedig nem.

A pingvin parádé volt az este végső célja.

Ezek a kis lények a világ legkisebb pingvinjei, úgy 30-33 cm magasak csak.

A napi guide-unk sokat mesélt róluk, néhány kis apróság:

Ezen a helyen úgy kb 4000 pingvin élhet mar, szépen megszaporodtak.  Az utóbbi hetekben 2000-2500 pingvin jön haza esténként, szóval lesz mit nézni.  A nemzeti park annyira felkészült a helyi pingvin témában, hogy a látogató központban kijelzők mutatják, hogy hány perc múlva érkeznek haza Pingvinék. 

Ugyanis ők egész nap vagy akár több napig is kinn vannak a nyílt vízen, és rögtön napnyugta után térnek csak haza. És ezek a kis állatkák mindentől rettegnek (nem csoda, cápák, fókák vadásznak rájuk, a szárazföldön is sirályok abajgathatják őket néha, vagy akár egy sólyom is kinézheti vacsorának)

Szóval ők inkább  10-20 fős kis csapatokban (ún raft-okban) jönnek ki a vízből, de 2-3 hullám erejéig mindig visszamenekülnek a vízbe. Nagyon mókás látni, ahogy jönnének haza, de annyira paráznak, hogy inkább visszamennek a vízbe.  Aztán csak felszívják magukat,  és egy 3.-4. probálkozásra minden bátorságukat összeszedve végigvágtáznak ( toty toty toty)  a parton a biztonságos fövenyig . Ott meg szépen megkeresik a saját ösvényüket ( néha szupersztrádűát) és uzsgyi haza a családhoz.

Napnyugtakor “otthon” is valami hasonló történik:  Az összes odúból, lyukból, dobozból, ahol volt valaki otthon, egyszer csak kijöttek, és elkezdtek tollászkodni, nézelődni a part felé, hogy hol van a házastárs - apu-anyu/   Nemi csipogással, zörgéssel. Nagyon cuki.

Az, hogy kb 2000 ember nézte őket a gondosan felépített lelátókon, fapallókon, cseppet sem zavarta a lakosságot .  Egyetlen kitétel volt: Fotózni nem lehetett, azaz vakut nem szabad használni egyáltalán.

A kis pingvinek szeme nagyon jól alkalmazkodik a sötét tengerhez a mély vízhez  ( domborúból a lencse síkra vált) , de a hazatéréskor kell egy kis idő, mire átáll szabadtéri üzemmódra.  Na, ha az ember ebbe belevakuzik, szegény kis állat órákra megvakul, de aká örökre is.

Szóval csak nézelődni lehetett, esetleg vaku nélkül stikában lőni pár fotót.

Egyszer meg a mi útvonalunkat is lezárták, mert 4-5 pingvin eltévedt.  Övék az elsőbbség, az önkéntesek eltereltek minket, megvártak míg a helyiek átérnek a járdán a saját ösvényükre, aztán mehettünk csak tovább.

Összességében jópofa élmény volt. De legközelebb ha erre járok kevesebb időt fogok tölteni a tenger bámulásával, hogy várjam a hazatérőket, mert a fövenyen is izgalmas az élet az otthonmaradottak között. Illetve nem tudtam a Pingvin Plus csomagról, ami gyakorlatilag a VIP erkélyre ad helyet,  arra a kis parti részre lehet rálátni, ahol tényleg tömegével érkeznek haza a kis jószágok. Az szerintem tényleg látványosabb lehet, mint ez, és azt a pénzt megéri.

Mindenesetre látványilag 4 éve a del-Afrikai pingvin kolónia a falu strandján nagyobbat ütött.  Lehet, hogy itt is ilyesmire számítottam? 

Nem tudom, de azért ez is nagyon cuki volt.

Melbourne Museum

A hétvégén esőnap volt, beszabadultam ebbe a múzeumba. Minden van itt, történelem, tudomán,y művészet, kitömött állatok, szőttesek,  Ausztrál expressz,  Tasmán Tigris, a szomjazó koala, dinoszaurusz szobor, és egy "kisebb", csupán 17 méteres kék bálna csontváza.
Pár éve vetette a víz a partra,  kamasz lehetett, hiszen felőttként 30 méteres az állat.
Hiába kezelték a csontjait hónapokig, a mai napig ereszti a bálnaolajat.
Szóval 3 videót vágtam össze.
Képek is vannak dögivel a telefonon....