Phillip Island

Reggel még elmentem futni, mert éreztem, hogy nagyon jól esne.

A Dockland negyedbe fordultam, a Yarra partjára, csak most a másik irányba. A szállodasor és a korzó után a bajor sörház után végig lehetett kocogni a folyó partján, egészen az új luxus lakások, jacht kikötők mellett.

Végülis csak 46 perc volt, de jól esett.

Gyors reggeli, és már jött is a kisbusz a napi kirándulásra.

Könnyed délutáni program, naplemente után pingvinvonulással.

Azért itt is kellett vagy 2 órát menni az autópályán, míg megérkeztünk.

A fő attrakció előtt nagyon szép tengerpartokra néztünk ki, szörf paradicsomokba.

Láttam is néhány szörföst, már nézni is élmény volt őket.  

Igaz, nem éreztem a késztetést, hogy levegyem a cipőmet és a lábamat nyaldossa a víz.  Jó volt csak egyszerűen sétálni a parton, nézni a hullámokat a partra vetett fekete kavicsokat az aranysárga homokon.

Bementünk egy kenguru simogatóba is.  Egy család pár éve megmentett pár kengurut, koalát.  Ezek az állatok könnyen megszelídíthetők, így ha már megszokták a jót, nem nagyon lehetett visszaengedni őket a szabadba.  Viszont az emberek elkezdtek jönni és nézegetni őket.  Szóval kinőtte magát a dolog, és most már igazi turistacélpont.

Kengurut, emut lehet etetni, koalával fotózkodni, de van wombat, Tasmán ördög,  Kakadu, kígyó, és az emberek között páváskodó páva is.   A koalafotózást én csak azért hagytam ki, mert az hogy egy épp alvó/evő állattal 4000 Ftert fotózkodjak egy festett háttér előtt, azért az nem az igazi.

De a selfie a kenguruval és az emuval már elment J

Amúgy annyira emberi arcokat tudnak vágni ezek az állatok, annyira felnevettem néha, hogy már megnéztek az emberek.

Szóval Phillip Island, majd az lesz az igazi látványosság.  Elkanyarodtunk a Moto GP helyszínére is, de a nemzeti parkban kötöttünk ki a végén. 

Pár éve a kormány konkrétan kivásárolt 700 házat, lebontotta, ez rekultiválta a vidéket, hogy a természet visszakapja azt.  Újra a pingvineke, wallaby-ké és a helyi vadludaké.

A fauna kb annyira gyönyörű volt, mint a Jóreménység fokánál. A sziklaszirteket épp valami apró sárga / lila virág lepte el, a harsogó zöld pozsgás levelek között.  Háttérben a hatalmas hullámok nyaldossák a partokat.  Festői.

Az egyik selfiem konkrétan olyan, mintha egy nyolcvanas évek béli poszter elé álltam volna be otthon egy panelház nappalijában J  Pedig nem.

A pingvin parádé volt az este végső célja.

Ezek a kis lények a világ legkisebb pingvinjei, úgy 30-33 cm magasak csak.

A napi guide-unk sokat mesélt róluk, néhány kis apróság:

Ezen a helyen úgy kb 4000 pingvin élhet mar, szépen megszaporodtak.  Az utóbbi hetekben 2000-2500 pingvin jön haza esténként, szóval lesz mit nézni.  A nemzeti park annyira felkészült a helyi pingvin témában, hogy a látogató központban kijelzők mutatják, hogy hány perc múlva érkeznek haza Pingvinék. 

Ugyanis ők egész nap vagy akár több napig is kinn vannak a nyílt vízen, és rögtön napnyugta után térnek csak haza. És ezek a kis állatkák mindentől rettegnek (nem csoda, cápák, fókák vadásznak rájuk, a szárazföldön is sirályok abajgathatják őket néha, vagy akár egy sólyom is kinézheti vacsorának)

Szóval ők inkább  10-20 fős kis csapatokban (ún raft-okban) jönnek ki a vízből, de 2-3 hullám erejéig mindig visszamenekülnek a vízbe. Nagyon mókás látni, ahogy jönnének haza, de annyira paráznak, hogy inkább visszamennek a vízbe.  Aztán csak felszívják magukat,  és egy 3.-4. probálkozásra minden bátorságukat összeszedve végigvágtáznak ( toty toty toty)  a parton a biztonságos fövenyig . Ott meg szépen megkeresik a saját ösvényüket ( néha szupersztrádűát) és uzsgyi haza a családhoz.

Napnyugtakor “otthon” is valami hasonló történik:  Az összes odúból, lyukból, dobozból, ahol volt valaki otthon, egyszer csak kijöttek, és elkezdtek tollászkodni, nézelődni a part felé, hogy hol van a házastárs - apu-anyu/   Nemi csipogással, zörgéssel. Nagyon cuki.

Az, hogy kb 2000 ember nézte őket a gondosan felépített lelátókon, fapallókon, cseppet sem zavarta a lakosságot .  Egyetlen kitétel volt: Fotózni nem lehetett, azaz vakut nem szabad használni egyáltalán.

A kis pingvinek szeme nagyon jól alkalmazkodik a sötét tengerhez a mély vízhez  ( domborúból a lencse síkra vált) , de a hazatéréskor kell egy kis idő, mire átáll szabadtéri üzemmódra.  Na, ha az ember ebbe belevakuzik, szegény kis állat órákra megvakul, de aká örökre is.

Szóval csak nézelődni lehetett, esetleg vaku nélkül stikában lőni pár fotót.

Egyszer meg a mi útvonalunkat is lezárták, mert 4-5 pingvin eltévedt.  Övék az elsőbbség, az önkéntesek eltereltek minket, megvártak míg a helyiek átérnek a járdán a saját ösvényükre, aztán mehettünk csak tovább.

Összességében jópofa élmény volt. De legközelebb ha erre járok kevesebb időt fogok tölteni a tenger bámulásával, hogy várjam a hazatérőket, mert a fövenyen is izgalmas az élet az otthonmaradottak között. Illetve nem tudtam a Pingvin Plus csomagról, ami gyakorlatilag a VIP erkélyre ad helyet,  arra a kis parti részre lehet rálátni, ahol tényleg tömegével érkeznek haza a kis jószágok. Az szerintem tényleg látványosabb lehet, mint ez, és azt a pénzt megéri.

Mindenesetre látványilag 4 éve a del-Afrikai pingvin kolónia a falu strandján nagyobbat ütött.  Lehet, hogy itt is ilyesmire számítottam? 

Nem tudom, de azért ez is nagyon cuki volt.