Nagy utazás

Ha az ember Ausztráliában van, akkor ezt angolul úgy mondják, hogy "down under".  Szóval lent, alul,  nagyon.
És én majdnem a lehető legmesszebb mentem.  Melbournbe Dubai átszállással 19 óra tiszta menet volt, 3 óra transzferrel.
Az 5 órás Ferihegy- Dubai etap meg se kottyant. A poszt-vízummizéria tüneteggyüttes egyfajta fáradtsággal párosult, a Berlinben megvett Lonely planet útikönyvet augusztus közepe óta babonából ki se nyitottam,  csütörtökön pikk-pakk összepakoltam, pénteken pedig irány a reptér.
Kicsit túltoltam az érzést, hogy "én a gépet lekésni nem fogom!", így kb 2 órával indulás előtt már a ki-nem-írt kapunál voltam.  (gyakran utazok, mindig hagyok elegendő időt, de ez azért engem is meglepett, mennyire ráparáztam :-)  )  Mondjuk az Emirates gépe is ott volt, nagyon nem tudtam benézni :-)
Ott volt viszont egy pianínó, úgyhogy egy kicsit zongoráztam.  Rég esett már ennyire jól a lelkemnek.
Elindultunk.  Szerencsére senki nem ült mellém.  Úgyhogy az egyik screen-en filmek mentek végtelenítve, a nem-létező-szomszéd képernyőjén meg nyomon követtem a gépet.  Szeged környékén hagytuk el Magyarországot.

Mehettünk az egyik legnagyobb géppel, ami Ferihegyen megfordul, Dubai-ban két hierarchiával arrébb parkolhattunk csak le,  cső sehol, szíveskedjünk felszállni a buszra, az visz a transzfer terminálhoz. Legalább újra megcsapott a jóféle dubai harminckilencfokvanéjszakaisezértabuszban15fokratoljukalégkondit  életérzés.  Itt egy picit elbizonytalanodtam, idő után /tunk.   Értem én, hogy a dubai reptér hatalmas, de amikor már 20-22 perce kavarogtunk az épületek, gépek és kiszolgáló járművek között,  kezdtük forgatni a szemeinket. Ja, hogy én busszal megyek Melbourne-be?
Persze nem,  csak odaértünk a kijelölt üvegajtóhoz.  Kismillió újabb security-n átjutva végre odaértem az A3 kapuhoz, ahonnan a Qantas A380-as gépe indult Melbourne.
Na ide szerettem volna ablak mellé (70K) ülni.  becsekkolni nem engedett a rendszer sehogy se, de Katával tudtunk legalább széket foglalni.  Igaz Ferihegyen azt mondta Margitka, hogy az én helyem biza 72J.  bárhogyis nézzük, az középső, azaz igencsak kiesős szék..
Szóval picit izgultam, hogy miként fogok én kirimánkodni bármilyen más helyet, miközben a jegyvásárláskor is azonnal kellett egy partner jóváhagyása, mert az utolsó széket vettük meg.  Innen szép nyerni.
De odamentem, őzikeszemeimmel  előadtam a sztóórimat, és hogy én bárhol máshol szívesen ülök, de középen nem.  Addig-addig, amíg rendesek voltak, és adtak egy folyosós széket. 88D.  Tőőőlem.
Láttam, hogy a cső emeleti részén már az első osztályosok is csorognak, mi meg alul.   Beérve a gépbe kerestem a sort, szürke szakasz, 22-33,  függöny, lila szakasz 41....65..., függöny... zöld szakasz 69.....88. fal!  a tök legeslegutolsó sorba kaptam helyet :-)
Igazából ennek csak előnye volt, mint hátránya:  az ülést hátra tudtam hajtani, mellettem volt egy mosdó, és srégen mögöttünk egy cirka 2 nm-nyi terület konyhának, frissítőknek, további mosdóknak.  És egy csigalépcsőnek a business class-ra.  Szóval akkor kelhettem fel, amikor akartam,  nyújtózhattam, lépcEsőzhettem, és mehettem egy kóláért, ha úgy tartotta kedvem.  A légkondit ugyan túltolták picit, de a két takaró megoldotta a problémát.  Azt hiszem 4 filmet néztem végig,  plusz 4 óra alvás :)  Gasztronómiailag  Emirates - Qantas 1:0.   mondjuk Check-in szempontból is, mert az Emirates hagyta.
Dubaiból éccaka indultunk el.  Egyik nyújtózásom során észrevettem, hogy a vészkijáraton van egy picike ablak, lehúzható rolóval. Felhúztam, vakító világosság!  Szóval valahol az Indiai óceán felett valahol napközben van.  3-4 órával később újra felhúztam,  FÖLD!  Ez volt az első pillanat, amikor megpillantottam Ausztráliát :-)  jóleső borzongás fogott el.
2-3 órával később újra kinéztem. Töksötét megint.  Hiszen Melbourne-ben 22:30-kor landoltunk.
Flottul.
Időbe telt, mire a 88 sorból kikászálódtunk a gépből.  Irány az immigration.  Ösztönösen kerestem az EU sort,  aztán jót röhögtem magamon.  nem úgy van az.
Mondjuk UK, NZ és US   felebaráti sor van.   és all other. ( included EU)
Tekintélyes kis sor alakult ki, én órákra készültem, de kb fél óra alatt kipörgettek.  Sőt, a vízumomat se kérték el.  Benne voltam már a rendszerben.  Plecsni az útlevélbe, fáradjak a következő sorba.
Csomagellenőrzés.  Pipa.  Végül a Taxi sor volt talán a leghosszabb. Hogy a kérdésre reagáljak, itt már a friss ausztrál levegőt szívtam.  De semmi speciális illatot nem éreztem ( mint pl azt a párás fojtogató fűszerességet mint Mumbaiban).

A lényeg, hogy megérkeztem, és kezdődhet életem (egyik) nagy utazása!  Fantasztikus érzés :)