Miért éppen Ausztrália?

Mert ha csinálunk valamit, csináljuk rendesen!

Imádok utazni. Ezek az élmények nem tehetők fel a vitrinbe, meg kell élni őket,  és az elvesztegetett idő nem jön vissza.  Tudom, hogy még többet is utazhatnék, de ugyanakkor egy képzeletbeli skálán pedig igen jó helyen állok éppen.
Mindig kacérkodtam a külföldi munkával.  De majd valakivel, majd együtt.  Ez ( egyelőre) nem jött el, a vissza nem térő lehetőség pedig adódott.
A cégen belül többféle mobility program is van.  Ez a 3 hónapos csomag mindenki számára elérhető, aki high performer senior vagy max manager a core business üzletágon belül.  Évek óta megy. sok kollégám csinálta.  Én eddig nem éreztem a késztetést.  EMEIA-s kollégaként mindig szerettem a projektjeimet,  miért menjek másik országba 3 hónapra EMEIA-n belül ugyanazt csinálni?  Értelmét nem sokat láttam.
Új-Zéland és Ausztrália viszont mindig ott volt a szívemben, hogy egyszer el szeretnék jutni.
Viszont most van egy pilot projekt a cégen belül, amit mi is csinálunk, de az Oceania alrégió is. NA! Ez már business case.  Mert fű alatt tudtuk, hogy ők kicsit szenvednek vele, mi lelkesen csinálgatjuk. Illetve az egyik kollégám, én meg csak besegítek neki.  Itt a lehetőség, hogy egy másik régióban, direkte belelássak, hogy történik mindez,  és tapasztalatokat gyűjtsek, amiket hazahozva a mi cirka 99 országunknak tudok továbbadni.
Na és mindez Ausztráliában.  És most.
Mert Januártól  beindul egy másik projekt odahaza, aminél számítanak rám, és én is számítok arra, hogy az valami brutál nagy dolog és határfeszegető lesz.
Szóval ... épp ráérek.

El nem tudom mondani, mennyire jól esett, hogy bármelyik főnököm  mennyire támogatóan állt ehhez az egészhez hozzá.  Időt, energiát nem sajnálva segítettek a jelentkezés során.
Ugyan sokan gondolják, hogy a munkából adódoan én közel vagyok a tűzhöz, de én tényleg a kakukktojás kakukktojásaként jelentkezhettem :ügyfeleseket preferálnak, és EMEIA helyszínekre,  növekvő piacokra. Erre én, mint HR-es, Ausztráliába akarok menni.Szóval jól meg kellett indokolni a business case-t. Az utolsó pillanatig se hittem el, hogy a bé-terves London helyett Ausztrália lesz a végcél.  Azért a 3. opciómat, Új-Zélandot azért kihúzatták velem a programszervezők :P  enough is enough :-)

Az angol direktorom értesült leghamarabb a hírekről, és azonnal vigyorogva közölte, hogy megvan a kiküldetés!  Én meg csak pillogtam, hogy akkor ez most tényleg összejött. Alig mertem elhinni,  igazából azt gondoltam, csak akkor hiszem el, ha a gépen ülök.
A gépezet igazából csak augusztusban indult be.  Igazán kiváló EMEIA szervezéssel,  home és host csapat támogatással, és valami katasztrofális Ausztrál mobility csapat nem-támogatással.
Tudjátok.. hisz például Frankfurtba kellett menni nyelvvizsgáznom a vízumhoz.
Igen, ezen hamarosan már röhögni fogok, de még kell pár hét.
De a lényeg, hogy itt vagyok.
szóval
No worries
ahogy itt mindenre mondják .